2009. december 18.

Luca-nap


Lucától számítva kakalépésnyi idővel hosszabbodnak a napok.

Elsősorban a Dunántúlon élő népszokás a Luca-napi kottyolás. "Kottyolni" ezen a napon a legények jártak és egy tuskót vittek magukkal. Erre a konyhában ráültek és láncos botjukat a földhöz ütögetve énekeltek és verseltek. Míg a jókívánságokat mondták, kukoricát szórtak a fejükre, hogy a tyúkok sokat egyenek és tojjanak. A kottyolókat étellel és itallal kínálták.


Luca, Luca, kitty-kotty,
Kitty-kotty,
Gelgenye kettő, három,
Száraz körtét várom!

Ha nem adnak szalonnát,
Levágom a gerendát.
Ha nem adnak hurkát,
Elviszem a Julcsát!

Majd meglátom, mint adhatok,
Amit adtok, elveszem,
Van tarisznyám, elteszem.

Luca, Luca kitty-kotty,
Tojjanak a tyúkok.


Nem volt szabad varrni, úgy tartották "Luca bevarrja a tyúkok fenekét" és a következő esztendőben nem fognak tojni. Feneküket piszkafával vagy a cigányasszony botjával megkotorták, hogy jó tojók legyenek, miközben varázsló szavakat mondtak hozzá:

Az én tyúkom mindig kotojjon, tojjon,
A szomszédé meg csak mindig kárájjon!

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Fejlesztő kuckó Copyright © 2009-2010 Green Scrapbook Diary Designed by SimplyWP | Made free by Scrapbooking Software | Bloggerized by Ipiet Notez